Teszt – Lada Vesta 1.6 Luxe – Kiugró?

A Vesta az első, már teljesen Renault–Nissan-felügyelet alatt kifejlesztett Lada. A tanulmány után sokáig úgy tűnt, a sorozatgyártmány átöltöztetett Mégane/Pulsar lesz — ami logikus lépés lett volna –, de az akkor még a svéd Bo Inge Andersson irányította márkánál úgy döntöttek, a lehető legtöbb, már meglévő, más típusokban futó Lada-alkatrészt kell hozzá felhasználni. A Renault–Nissan-komponensek több típusba is jók, de a Ladákba valók nem illeszthetők könnyen a konszern más autóiba. A teória csak részben valósult meg, de tény, hogy például a Vesta egyetlen ma kapható motorja — a 106 LE-s, 1,6-os, hengerenkénti négyszelepes, szívócső-befecskendezéses, benzines -– orosz konstrukció, a francia-japán mérnökcsapat csak átfésülte kicsit, ami egyértelműen jót tett neki, mert Euro5-össé is tisztította. A formát a korábban a Mercedesnél, de főleg a Volvónál ügyködő angol Steve Mattin rajzolta (ő formázta egykor az XC60-ast), ma még csak a négyajtós Vesta kész, de nem titok, hogy hamarosan jön a kombi; ötajtóst egyelőre nem terveznek. A dízel is menetkész már, a Renault bevált dCi gépeivel jön hamarosan. A mai program egyetlen motorjához a Renault ötsebességes kéziváltóján kívül a Lada saját fejlesztésű ötfokozatú, egykuplungos robotja társítható, természetesen felárért. A Vesta tervezésében a Daciáért felelős gárda is komoly részt vállalt, a padló a Logant és Lada leszármazottját, a Largust (meg többek között a Juke-ot, a Dustert, a Note-ot és az új Lada XRayt) is hordozó Renault–Nissan alap, de a futóművet rendesen átszabták. Maradt az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros alapképlet, az első lengőkarokat azonban erősebbekre (A helyett L alakúakra) cserélték, hátul pedig újak a bekötések, és kicsit itt is átalakították a karokat. A hasmagasság gumimérettől függően 17 centi körüli, de csak Oroszországban és keletebbre, az európai Vesták a hírek szerint két centivel alacsonyabbak lesznek. A sorozatgyártás november végén indult Udmurt-föld fővárosában, Izsevszkben, tesztautónk a sorozat elejéről való.

A karosszéria 4,4 m hosszú, a csomagtartó alapból 480 l-es, ezekkel pont a szedánpiacok közepébe talál a Lada. A fő cél persze az orosz értékesítés, de mifelénk ugyanerre a közönségre vadászik a Peugeot 301/Citroën C-Elysée páros, újabban a Fiat Tipo és jó régen a Dacia Logan meg kicsit a Renault Fluence is. Célközönség és konkurencia is van bőven, mert közben úgy tűnik, Európa nyugatibb fele is egyre inkább vevő a józan négyajtósokra.
 

A koccanási sérülésektől érthetetlen módon teljesen védtelen oldalú karosszéria (a lökhárítókon is kevés a kopó betétes rész) illesztései meglepően szépek, egyenletesek, a rések keskenyek. Az első ajtók nagy szögben nyílnak, tompa kattanással finoman záródnak, nem kell mélyre ülni, a tető éle a magasabbaknak sincs útban. Az ülőlapok nem hosszúak, de puhák, combtámaszuk gyenge, a támla kellemesen magas, 180 centis testmagassággal a fejtér is egészen bő. A belső szélesség nem nagyvonalú, a középkonzol a Renault-Nissan mai irányvonalába illően lefelé keskenyedik, így a testesebbek lábát sem nyomja. A beltéri műanyagok többsége kopogós, csak az első ajtókárpitok felső pereme és a műszerpult teteje puha. A formák egyediek, egyik Renault-ból vagy Nissanból sem ismerősek, csak egy-egy részlet árulkodik. Ilyen az indexkarba épített világításkapcsoló, a fedélzeti számítógép menüjének logikája, a váltógomb vagy a tükörállító gombcsoport. A pult nem zavaróan mély, és kényelmesen alacsony is, az átlagtermetű (170-180 centis) vezető még a motorháztetőre is rálát. A háromosztatú óracsoport rajzolata kicsit kesze-kusza, de az árnyékolás hibátlan, nagy érdem, hogy van vízhőmérő. A középkonzolon kicsit mélyen ülnek a fűtés-szellőzés egyszerű kezelőszervei, furcsa, hogy a szellőzési módok kiválasztása nem tekerős, és nem is léptethető: külön gombok tartoznak az egyes fújási helyekhez. Az is szokatlan, hogy nincs a teljes légáramot a szélvédőre irányító állás (viszont a Luxe-szinten alap a szélvédő elektromos fűtése). A légkondi egyzónás, viszont fokonként állítható, automata. A magasra emelt rádió jó helyen van, de ezzel a felszereltséggel talán jobb lenne, ha helyet cserélne a szellőzés gombjaival, hiszen az emelt beépítés csak akkor fontos, ha van gyári navigáció is –- a Luxe-ban pedig alapból nincs. A pakolóhelyek általában kicsik, és kivétel nélkül béleletlenek, szűk a középkonzol aljának ürege, és az első ajtózsebek is rövidek, cserébe legalább szélesek. A kesztyűtartó méretes, mély és jól használható. Hátra is könnyű beülni, az ülőlap elég hosszú, formája határozottan kétszemélyes, párnája vékony, de kellemesen puha. A támla meredek és alacsony, jó, hogy a fejtámlák legalább részben a felső élre tolhatók, így kevésbé takarnak a belső tükör képébe. A hely széltében csak két átlagtermetű felnőttnek elég, a fejmagasság 180 centi körül már szűk, a középső padlómerevítő nem magas, de széles, a szélső hátsó lábhelyek 180 centivel, az ugyanekkora elöl ülők mögött még elfogadhatók. Hiba, hogy egyáltalán nincsenek hátsó ajtózsebek, és hiányzik a középső könyöklő is, de legalább mindkét első támlán van „szatyor”. A csomagtartó fő értéke, hogy nagy, a Ladások nem csiszolgatták túl a tárolási megoldásokat. A fedél elég hosszú ahhoz, hogy az üreg szája a nagy bőröndökhöz se legyen szűk, a perem nem magas, a küszöb pedig kifejezetten keskeny, de a mély padlójú térben kevés a rögzítőpont, és rengeteg helyet elvesznek a fedélpántok. Az aszimmetrikus támladöntés alap, de az ülőlap fix így a ráfekvő támladarabok miatt lépcsős a padló. Ez egy szedánnál nem akkora baj, sokkal fontosabb, hogy az átjáró az utastér felé elég széles, és egészen magas is.

 

A vaskos karimájú, jó fogású kormány megdöbbentően széles tartományban, két irányban állítható (Ladában először van ilyen). Nem könnyű olyan beállítást találni, ahol legalább részben nem takarja a műszereket, jó, hogy a pult erős fényben sem tükröződik a szélvédőben. A motor először csak a második próbálkozásra kelt életre, de hidegen is csendesen forog, emelt alapjárata sem zavaróan hangos. Az 1,6-os szívó benzines nem nyomatékbajnok, kifejezetten szívesen forog, és a tempós haladáshoz pörgetni is kell. 2000/perc alatt nem él, gázkésése nagy, és hidegen az alacsony fordulati terhelésre időnként rángatással reagál. Ha ezt tudomásul vesszük, és igyekszünk lehetőleg mindig 2300/perc felett tartani, közepes dinamikával mozgatja a Vestát. Terhelésre mindig felmorog, de hangos csak 3500-tól lesz, 4000-től már üvölt, viszont rákapcsol, 5000 körül pedig még rátesz egy lapáttal. A váltó hosszú karja könnyen, nem túl pontosan tologatható, az áttételek kiosztása nem igazán illik a motorhoz, a negyedik és az ötödik túlságosan hosszú, autópályán 130-nál 3400/perc a fordulatszám. A gépzaj és a gördülés már jól hallható, de még éppen nem zavaró, a szél nem süvít, a dinamika azonban visszafogott: a gázt itt padlóra taposva csak lassan gyorsít tovább a Lada. Ha egyet visszakapcsolunk, 4000 körülire emelkedik a fordulatszám, ami meghozza a motor életkedvét, nagyobb terheléssel is tisztességesen húz. A kifejezetten az orosz piacra szánt emelt futómű beállítása lágy, a Vesta nagyon jól viseli a rossz felületeket és a hirtelen felületváltásokat, de ennek kanyarodási oldaldőlés, és nagy fékezési előrebillenés az ára. Az ívmenet sokáig semleges, határhelyzetekben pedig kellemesen alulkormányzott, gyors ívváltásoknál azonban (jól kézben tarthatóan) finoman megindulhat a hátsó futómű. A tisztán elektromos rásegítésű kormánymű mindenestől a Nissan Qashqaiból jött, közvetlenre áttételezték, végállásai között csak 2,8-at fordul. Érzete nem zavaróan steril, még némi visszajelzést is küld kanyarban, és nagy sebességnél is kellemesen célpontos, az oldalszélre és a nyomvályúkra sem érzékeny. A városi élet sem nehéz, az A-oszlopok alja széles, de feljebb nem zavaróan vaskosak, viszont átlósan és hátrafelé csak találgatni lehet: a far nagyon magas, és a C-oszlopok kisablakai sem segítenek. A tükrök képe nagyon jó, a belsőé meglepően széles, holttér gyakorlatilag nincs. Elég fordulékony a Vesta, fékei jól adagolhatók, a pedálrend sokkal kevésbé lépcsős, mint a Renault és a Nissan azonos padlóra épülő gépeiben.

A Luxe a hatszintű orosz kínálat ötödik fokozata, de mint mindegyikhez, ehhez is csak két légzsák jár. Minden Vestában alap az ESP, a távirányítós központi zár, az első elektromos ablakmozgatás, az elektromos állítású külső tükörpár és orosz autóhoz illően az első ülésfűtés, a tükrök fűtésével együtt. Nem kell felárat fizetni a fedélzeti számítógépért, az osztottan dönthető hátsó támláért, az Isofix-pontokért és a féknyomástartóért sem, viszont rádió és légkondi nincs a Classic alapkivitelben. Az extralistán minden fontosabb tétel elérhető, van tolatókamera, navigáció (7 colos képernyővel) tempomat is.

Forrás: Az Autó, autóslap